a végzősöknek próbaérettségizniük kellett és az oszim minket, tizenegyedikeseket vezetett hátra a suli udvarára, ami egy totál jeges pusztaság volt.. mi is mentünk velük vagy helyettük, nem tudom, de mentünk..
és egyszer csak két faparkettes kosárpálya jelent meg egymáshoz közel a hótengerben.. Levi Levine csíki mezben melegített a pályán, a többiek is ott játszodtak.. és jött egy mikrobusz, amibe már csak én és Siklódi Berni (/Csavar Boró - már nemtooom) fértünk bele és az a busz vitt minket a próbaérettségi helyszínére (elméletileg csak tizenkettedikesek kellett volna ott legyenek, de mindegy.. :))) beültünk a buszba és alulról valami gyümölcsös shaket vezettek fel belénk egy csövön keresztül :)) aztán a végén már a szánkkal is szívtuk ki a maradék gyümölcsös shaket a csőből ... /:) :)))))))
aztán az egyik pályán teremtem én is, sütött a nap és a hó eltűnt a pálya körül, csak építkezési törmelék maradt és csomó kis gyerek dobált kosárra a palánk alól.. valamiféle meccset játszhattunk, mert én folyton vettem le a kicsi kölykök elől a labdát és dobtam a kosarat...
deee ez a jelenet úgy kezdődött, hogy vmi profi edzők figyeltek a pálya széléről.. kellett vezetni körbe-körbe a labdát a pályán s engem mintha vmi taszított volna balra s az oldalam bicsaklott ki s Amanda oldalról ordította, hogy ,,gyerünk, mutasd meg Huszár, hogy te tudsz jobbat is!" s akkor elindultam egy újabb kört a labdával s közben játszottam is a kicsikkel s egyik kezemből a másikba tettem át a labdát s Szilágyi Gréta vmi pasikkal a pálya széléről kommentált, hogy ,,ez lépés volt"..
s utána a suli udvar nagy fái alatt egy olyan boksz ring lett és ott volt Mátyás meg Lászlóffy és az egész csapat a ringen belül volt, de mintha valami homályos, áttetsző fallal lettek volna elválasztva, igazából csak belülről tudtam, hogy ott vannak, mert nem láttam őket teljesen.. Rico fekete öltönyben, totál gyász fejjel állt a ,,ring" mellett, valami baj volt, látszott rajta.. s mi páran ott álltunk a ,,ringnél", pl Kató is ott volt és odaakartunk menni Mátyáshoz beszélni, de nem tudtunk, mert az edzője segítette le az emelvényről.. be volt kötözve, talán gipsz.. és szállt ki a kötelek közül s lassan, tagoltan sóhajtozta, hogy megigérte, hogy csütörtökön hallunk felőle és fogunk is, de most nagyon rosszul van és nem úgy állnak a dolgok, ahogy tervezte és sajnálja, de majd felhiv..
és akkor felébredtem. de.. annyira szorongatott. értetlenek voltunk a Hugommal.. és nem akarom, hogy bármi rossz is történjen vele... és ez álomban még fojtogatóbb. brrr
