a Kauflanban voltam, ami igazából egy nagy gazdag család lakása volt, egy óriási nappali térrel meg fénylő szalagparkettel és fémkorlátokkal, bőrfotel és ilyen extrák.. nos, bementem egyik szobába és lefeküdtem az ágyra.. aztán egyszercsak bejött Vita Andris is lefeküdt mellém.. beszélgettünk, még örültem is, hogy milyen jófej meg hogy szóba áll velem :))) de aztán kerek perec megkérdezte, hogy ,,megyek-e vele d****?! :)))) s mondtam, hogy nem ember.. s akkor hirtelen ő átváltozott egy rövid, felzselézett hajú, kövér román srácra, aki annyira nem bírta elviselni az elutasítást, hogy megakart fojtani a paplannal.. aztán sikerült kibújjak a romány állat karmai közül, kifutottam a nappaliba s mondtam az egyik kauflandos csajszinak, hogy ezek megtámadtak s ő, mintha ez egy mindennapos dolog lenne, benézett a szobába s megállapította, hogy hát semmi különös gond nincs.. /:)
leültem egy fotelbe és próbáltam megnyugodni, ekkor kijött Andris és a srác (már két külön ember voltak) és kezdtek velem perelni, hogy én miért állítok ilyen csemerségeket róluk, mikor tudom, hogy nem is történt meg stb.. :)))
aztán hirtelen egy hegyre mentünk fel libegővel, de Felszeg fele a hegyre (???) s Adéllal dumáltam vmit s kellett volna fotózzak s aztán hirtelen szintén Felszeg fele menet az utcán mentem egy kisebb öreg nénis csoporttal s az utca másik oldalán Rózsi mamám egyik bátyja egy háztetőn dolgozott s integetett s volt nála egy fotógép.. s mamám ott kezdett okoskodni, hogy ő tudja, hogy milyen jó gép ez s ez nagyon sok mindent tud s igazán jó s ő tudja, de ő tényleg tudja :))))
s oszt ennyi erről :P
