Katóval mentünk Amerikába.. ott voltunk egy repülőtéren és mentem egy nő után, aki vezette a csoportot a gép fele és végig csak a fajáncot néztem a földön.. egy csomó ajtón, lépcsőn keresztül mentünk s végre megérkeztünk s akkor álltunk egy kicsit sorba s aztán jött Jimi s a hangosbemondó bemondta, hogy kinyitják a középső sávot a beszállásra.. s akkor kinyitottak egy nagy ajtót s egy fa mólón kellett menjenek az utasok a hajóra, ami vitt Amerikába.. s odamentünk s olyanok voltak az ülőhelyek, mint egy stadionban, nyitott tér.. Katóval vaciláltunk, hogy hova üljünk : a szélére, de még árnyékos legyen.. s akkor megláttam Amandát abba a barna vinilinkabátjába s abba a barna sáljába ott ült két gyermekkel .. s kérdeztem micsinál? mondta, hogy ő csak Angliáig megy. s akkor mi végül napos helyre ültünk.. s olyan lecsukós székek voltak, mint Vásárhelyen a Polivanetbe.. s ott vmi idős román tengerészek mind akartak fogdosni s mondták, hogyha most nem engedem meg, akkor majd az út során lesz alkalom rá .. :)) s aztán ott voltunk Klári mamáéknál, szintén Amerikába készültünk, de akkor csak én voltam már.. s búcsúztam el Klári mamától s nem vittem magammal a sárga négyzetalakú és a violinkulcsos fülcsimet, az ott maradt az ő kezébe.. s mind arra gondoltam, hogy vajon nekem arra szükségem lehet..
wááá... úúúgy örültem, hogy megyek.. olyan vagány volt teeee (lett volna) :D
